Érsek Barnabásné sz. Vass Beáta dámánk búcsúztatója

templarius küldte be időpontban

Tisztelt Gyászoló család, rokonok, lovagok, kedves dáma és barátok!

Drága Beácska! 

Megrendülten állunk itt Beácska ravatalánál a Templomos Lovagrend és a Templárius Alapítvány részéről, és nem találjuk a szavakat.

Nagyon szerettünk Téged! Része voltál életünknek. 

Annyira szerettük. 

Örülök annak, hogy Jakus Imre Gyomaendrődről annak idején bemutatott Téged és Cseh Béláné Marikával együtt ajánlottátok a Templomos Lovagrendbe. Örökre hálás vagyok ezért Iminek és Marikának egyaránt. 

Nem felejtjük azt gyönyörű szép ünnepet, amikor Borsodnádasdon lettél novícia, azaz jelöltünk. De nagyon vártad, amikor 2005. december 17-en Leányfalun lovagdáma lehettél.  Úgy örültünk mindnyájan.  A Gyomaendrődi Szt. Erzsébet Kommenda, majd a Budapesti Kommenda is mindig is mindig haza várt. Nagyon szerettél közénk járni, mindig megnyugvás volt számodra-mesélted Marikának.

A Lovagrend aktív és hűséges tagja voltál mindvégig. Káptalani drámának is választottak, azaz a dámák közül  egyedül  Neked volt szavazati jogod a Nagykáptalani üléseken. Szombaton volt egy hete, hogy a Templárius Alapítvány kuratóriumának tagjává választották az alapítók. A cserkész jellegű táboraink oszlopos tagja voltál. Mindig lehetett Rád számítani. Sohasem kerestél kifogást, sohasem panaszkodtál.  Csodálatos Ember, anya, feleség, pedagógus és dáma voltál. Nagy űrt hagytál magad után.... Még haláloddal is üzentél nekünk, így kell élni és így kell felkészülni a nagy útra. 

Lovagrendi lelkigyakorlatról jöttél haza Leányfaluból. Milyen mély hited lehetett? Példakép és Isten kedves gyermeke voltál Beácska.

Egy hónapon belül Te vagy a második halottja a Templomos Lovagrendnek. Don. Andrea Capelli atya (42 éves volt csupán) után még egy pártfogónk lesz a jó Istennél. 

Kedves Beácska! Nagyon hiányzol. Mosolyod, ölelésed, munkád ...az egész emberi lényed ...

Csendben, szerényen, és mindig lovagrendi dámaként, példásan és határozottan cselekedtél hited és keresztényi elkötelezettséged szerint.

Most búcsúzik TŐLED a Templomos Lovagrend Nagymestere, Alberto Cristofano della Maggione Nagymester úr Olaszországból, és a Rend minden tagja és dámája. Külön szentmisében emlékeztek meg most Rólad vasárnap a Rend központjában, Poggibonsiban. Búcsúznak a Templárius Alapítvány alapítói és kuratóriumi tagjai. Búcsúzik családom, és búcsúzik bérmakresztlányod Zsuzsika. 

Búcsúzóul Szt. Ágoston soraival adunk hálát Istenek és mondunk Neked köszönetet mindazért, amit kaptunk Tőled, az imákat, a mosolyod, a jó tanácsaidat, kedvességed és szereteted, amivel most is átölelsz bennünket, melyet lelkünkben és emlékeinkben mindörökké megőrzünk.

 

Ne sírj, mert szeretsz engem…

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem hátunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül…
csak mert a szemem nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légyszives… ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

Isten Veled. Nyugodj békében Beácska.

Borsodnádasd, 2018. december 18. kedd 14.00-óra