néhai VASS BEÁTA DÁMÁNK DÍSZPOLGÁRI LAUDÁCIÓJA

Vass Beáta életútja

 

 

Vass Beáta 1963. augusztus 27- én látta meg a napvilágot Ózdon, két testvérével szeretetben nevelkedett, dolgos, gondoskodó szülők támogatásával. Édesanyjától erős hitet, kézügyességet, édesapjától racionális gondolkodást örökölt.

 

Általános iskolai tanulmányait először a telepi, majd a falusi iskolában végezte.

Az ózdi Közgazdasági Szakközépiskolában tanult tovább, ahol kitűnőre érettségizett. Szívesen vállalt részt a közösségi feladatokban, akkoriban ifjúsági vezetőként is tevékenykedett.

A középiskola után, 1981- 1984-ig a méltán híres, sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola volt az alma matere. A művészet szeretete, a színek, rajzok iránti vonzalma irányította a rajz szakkollégium felé.

 

A diploma megszerzése mellett, egy másik nagy öröm is betöltötte a szívét, házasságot kötött Érsek Barnabással. Ezen a nyáron számtalan impulzus érte, hiszen augusztus végén dolgozni kezdett napközis nevelőként, az egész életét meghatározó munkahelyén, az akkori Borsodnádasdi Általános Iskolában.

 

Eltelt egy év és megkapta azt a legnagyobb ajándékot, amit nő kaphat, édesanya lett. 1985. szeptember 2-án megszületett egyetlen fia, Tamás, akire egész életében nagyon büszke volt, igyekezett mindenben támogatni, terelgetni, segített nehéz döntéseket meghozni, együtt örült vele sikereinek.    

 

Mindig nagyon fontosnak tartotta saját szakmai fejlődését, ezért 1988-ban rajz szakos tanárként kapott diplomát az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. Sokszor mesélte, hogy a főiskolai évek alatt Tomi piciny kezeit simogatta este a kiságy rácsai között, megivott egy kávét és hozzáfogott a beadandó rajzok, festmények készítéséhez.

 

Olyan különleges személyiséggel rendelkezett, hogy a művészetek mellett, a természettudományi tantárgyak is az erősségei voltak és nagy lelkesedéssel jelentkezett az iskolavezetésnél, hogy elvégzi a kémia szakot. 1991-ben át is vette a diplomáját, amit szintén Egerben a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán szerzett.

 

Mérhetetlen tudásszomj volt jelen az életében, hogy egy pillanatig sem lankadt a figyelme, nyomon követte a változásokat a pedagógiában, a digitális világban, esztétikában. Ezek a változások motiválták abban, hogy elvégezzen 1995-1997-ig egy számítógép –kezelői, 2005-ben mozgókép és médiaismereti, 2009-ben etika tantervi modul tanítására feljogosító kurzust.

 

Még mindig nem pihent, hiszen 2012-ben Budapesten, az ELTE Tanító-és Óvóképző Karán elmélyítette a számok iránti szeretetét, és matematika részműveltség-területi képzés eredményeként ezt a tantárgyat is taníthatta a felső tagozat hatodik osztályáig.

 

Számtalan képzőművészeti és kémiaverseny megyei fordulóinak előkelő helyezéséig vezette tanítványait. Képzőművészeti szakköreit nagyszámban látogatták diákjai, gyöngyfűzéssel, mézeskalács-sütéssel, szövéssel, fonással csábította be őket a késő délutánig tartó foglalkozásokra.

 

A magas szintű oktató munka mellett, kiemelkedő nevelő munkát végzett. Osztályfőnökként nagy szeretettel terelgette, irányítgatta növendékeit. Diákönkormányzatot segítő tanárként táborokat hirdetett, színházlátogatásokat, túrákat, kirándulásokat szervezett. Tanította úszni, közösségben helyesen viselkedni tanítványait, rácsodálkozott az élet apró csodáira, legyen az egy fűszál a betonrengetegben vagy vargánya gomba a kedvenc csalitosában.

 

Több alkalommal is írásbeli dicséretben részesült az iskolában, kultúrotthonban végzett dekorációs munkájáért. Karácsony közeledtével együtt festette az ablakokat a diákokkal, ballagásra csodaszép drapériákkal tette bensőségessé az ünnepet, farsangra papírmasé-virágokba borította a kultúrház nagytermét.

Nem volt olyan városi rendezvény, amely ne viselte volna keze nyomát. Időt, fáradtságot nem sajnálva, tette szebbé környezetét.

 

Mély érzésű, hitét a szocialista rendszer időszakában is bátran felvállaló katolikusként segítette a borsodnádasdi plébániákat. Tagja volt a Szent István Plébánia Egyháztanácsának, rendszeresen könyvelési feladatokat látott el, ha kellett, idegenvezetést vállalt a templomban, a templomkert szobrait restaurálta, virágot vitt ünnepekre, megölelte a szenvedőket, ruhát gyűjtött a szegényeknek. Ez a mély hit és imádságai segítették abban a döntésben, hogy esküt tegyen a Magyarországi Templomos Lovagok Rendjében, dáma, később fődáma legyen. Gondolataival, ötleteivel támogatta a rend munkáját, az olaszországi Nagymester is meghívta asztalához.

 

Meghatározó szerepet vállalt a Kereszténycsaládok Jövőjéért Közalapítvány munkájában, oratóriumot, farsangi mulatságot, kirándulásokat szervezett a keresztény gyermekek számára.

 

A Borsodnádasdi Molnárkalács hagyományának zászlóvivő őrzője volt. A munkás hétköznapok után, még hétvégén is vállalta, hogy elutazik az ország különböző pontjaira bemutatni a sütővasak mintavilágát, másokkal kipróbáltatni a sütést. A gyerekeket ösztönözte, hogy süssenek vele együtt, készítsék el a tésztát, mutassák meg másoknak. Az élő hagyományőrzés egyik legkiemelkedőbb alakjaként tartottuk számon.

 

Aktívan közreműködött a Borsodnádasd Művelődésért, Kultúráért és Sportért Közalapítvány munkájában is. Szinte nem volt olyan területe a civil szférának, amelyben ő ne lett volna jelen.

 

Élete következő nagy fordulata volt, mikor Tamás megtalálta párját. Mérhetetlen örömmel, minden apró részletre figyelve tervezte az esküvőt. Sajnos, ugyanebben az évben tragédia is beárnyékolta mindennapjait, hiszen elvesztette férjét, akivel 28 évig segítették, támogatták egymást.

 

Mint ahogyan a festményeken, az életben is kézen fogva jár az árnyék a fénnyel. Szomorú napjait bearanyozva érkezett első unokája, Enikő és hamarosan követte őt Panni. Nem tudott eltelni a csodálatos pillanatokkal, érzésekkel, amelyeket a kis apróságoktól kapott. Csillogó szemekkel mutatta a felvételeket, amelyeken Enikő énekelt, verset mondott, Panni négykézláb mászott, utánozta nővérét.

 

Soha nem feledkezett meg rokonairól, izgalommal készült az Érsek - Csanádi-találkozókra, tortát sütött a keresztgyerekek lakodalmaira, meglátogatta az ágyban fekvő nagynénit, nagybácsit, senkit nem hagyott magára.

 

2016-ban újra rátalált a szerelem, boldogság hatotta át napjait.  

 

Hálával tölt el, hogy engem is beengedett az éltébe és részese lehettem apró és nagy örömeinek.

Emlékét szeretettel őrzöm a szívemben, igyekszem minél többet beszélni róla, mert mindig azt mondta: ,,Akiről beszélnek, azt nem felejtik el soha.”

 

(Vass Beáta lovagdámánk Borsodnádasd posztumusz díszpolgára lett 2019. július 13-án,szombaton. Az elismerést fia,Tamás vette át. A méltatást Kelemen Tünde fogalmazta meg.) 

néhai VASS BEÁTA DÁMÁNK DÍSZPOLGÁRI LAUDÁCIÓJA