Egy rendhagyó utazás részese lehetett lovagrendi káptalani dámánk, egyik önkéntesünk Érsek Barnabásné Vass Beáta személyében Borsodnádasdról.Most következzék az útibeszámolója. Egyben köszönetünket fejezzük ki a Főszervezőknek, hogy a Teplárius alapítványunk segítője is jelen lehetett a megemlékezésen, és képviselhette a civilszervezetet és a Templomos Lovagrendet.
2011. március 22-23-24-én a Templárius Alapítvány képviseletében vehettem részt a CÖF szervezésében Budapestről Poznanba induló Barátság Expresszen és a Poznanban tartott lengyel-magyar barátság napján.
2007-ben fogadta el a magyar Országgyűlés és a Lengyel Köztársaság Nemzetgyűlése, hogy március 23-át a lengyel-magyar barátság napjává nyilvánítja. A két ország ezeréves történelmében több alkalommal nyújtott segítő kezet egymásnak. Ma sincs ez másként.
2011. március 22-én reggel fél nyolckor a himnuszok eléneklése, a résztvevők köszöntése, a búcsúztató beszédek és a vonat megáldása után elhelyezkedtünk a fülkékben. 8 órakor indult a vonat.
Fél 10-kor Győrben együtt vonultunk a vasútállomásról a Barátság Emlékműhöz (ami két egymásba fonódó, egy gyökérből táplálkozó tölgyfa - a lengyel-magyar barátság jelképe). A Széchenyi Egyetem Fúvószenekara előadása után ünnepi beszédek hangzottak el a lengyel-magyar barátság múltjáról, jelenéről, fontosságáról. Beszédet mondott Szászfalvi László nemzetiségekért felelős államtitkár, Anna Derbin konzul a Lengyel Nagykövetségről, Bába Iván közigazgatási államtitkár és Dr. Töll László alezredes a Honvédelmi Minisztérium részéről. Az emlékműnél a jelenlévő szervezetek koszorút helyeztek el.
Ezután a tér másik végében a katini mészárlás és Lech Kaczynski emlékére egy új emlékkövet (süttői mészkőből egy hatalmas tölgyfalevél) szentelt fel Dr. Pápai Lajos megyéspüspök és Leszek Kriza atya.
Fél 12-kor folytattuk utunkat Poznanba. Hajnali órákban érkeztünk meg a vasútállomásra.
Délelőtt a magyar zászló után vonultunk a koszorúzás helyszínére. Miután megérkezett a két elnök, Schmitt Pál és Bronislaw Komorowski, megkoszorúzták a Mansfeld Péter és Romek Strzalkowski emléktáblákat. A két fiatalember egy-egy tizenéves gyerek volt, akik az 1956-os forradalomban való részvétel miatt haltak hősi halált. Az ő párhuzamos sorsuk adta a lengyeleknek azt az ötletet, hogy tiszteletükre emléktáblát állítsanak. A rövid államfői koszorúzás után énekeltük el a himnuszt, hallgattuk meg az ünnepi beszédet, helyeztük el a koszorúkat. Ezután egy másik helyszínre vonultunk az Adam Mickiewicz Egyetemen előtti térre, ahol két hatalmas kereszt áll az 1956-os lengyel júniusi forradalomban elhunytak tiszteletére. A közös 1956-os sors emlékére egy szép emlékünnepség (fúvós zene, ünnepi beszédek) után a magyar kormány nevében Dr. Latorcai János úr koszorúzott.
A csoport másik fele a Schmitt Pál és Bronislaw Komorowski elnök urak részvételével zajló ünnepi Plenáris Ülésen vehetett részt, melyen a lengyel – magyar barátság múltjáról, ápolásának fontosságáról, a mindennapokra vetített gyakorlatáról volt szó.
Délután városnézésre mentünk. Az óváros terén a fúvósaink adtak rövid hangversenyt. A házigazdák egy kiállítást is rendeztek "Szétlőtt városok" címmel az 1956-os poznani és budapesti eseményekről. Este lengyel – magyar kulturális programok voltak.
Poznanban több napos programsorozat volt a lengyel-magyar barátság emlékére. Ennek mi csak töredékén vettünk részt. Jövőre Ópusztaszer lesz a házigazdája a lengyel-magyar barátság napjának.
A Barátság Expressz mindannyiunkat megerősített abban, hogy csak a közös összefogás, a közös együttműködés, a civil szervezetek bevonása viszi előre az országot és az Európai Uniót.
(A kép forrás anyaga: http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://www.magyarhirlap.hu/images/up…)
Érsek Barnabásné Vass Beáta
Templomos Lovagrend, káptalani dáma
Templárius alapítvány, önkéntes
