Volt egyszer egy Tatárjárás
„Felnégyelésben jártas hóhért alkalmazok, illetve szakképzett varég testőrséget keresek a felnégyelés várható következményeinek elhárítására. Vajk jeligére a kiadóba” – olvasta a bemondó, a versenyzők szorgosan írni kezdtek a táblájukra és az utolsó sorban felemel-kedett egy nagydarab, páncélos alak, zöld tunikában, egyik kezében pajzs, a másikban dánbalta, oldalán viking tőr. Bármilyen hihetetlen, ott volt a varég testőr.
Pedig nem a XI. századi Miklagardban (Konstantinápolyban) voltunk, hanem 2009 novemberében, a nagyváradi Ady Endre Líceum dísztermében. Az alkalom, ami előhívta a múlt szellemét, nem más, mint a Volt egyszer egy tatárjárás címet viselő törté-nelmi-kulturális vetélkedő, amely a Templomos Lovagrend, a Templárius Alapítvány tá-mogatásával, a nagyváradi Ady Líceumban jött létre, a harcos díszőrséget (közöttük a varég testőrt) a Pusztai Farkasok Íjászegyesület adta, és mindezt a Krónikás hangolta ösz-sze és szervezte meg.
Történelmi vetélkedő sokféle van, és mindegyikre lehet mondani valami találó jelzőt, erre leginkább a szokatlan, illetve az újszerű illett. Természetesen itt is volt egy rövid írásbeli szakasz, ahol topográfiai, vízrajzi feladat volt, egy keresztrejtvénnyel és egy rajzolással kiegészítve. A rajzolás maga már szokatlan volt, hiszen képregény borító-lapot kellett rajzolni, és a zsűri nem a rajz esztétikáját pontozta, hanem azt, hogy a kép milyen szinten tartalmazza a keresztrejtvény elemeit és természetesen, azok helyességét, az információk történelmi hitelességét. Ezután következett a szóbeli rész, ahol a verseny-zőink a tudásuk mellett kreativitásukról, bátorságukról és általános műveltségükről is számot kellett adjanak. A szóbeli részt két előadás nyitotta, előbb a Pusztai Farkasok Íjászegyesület négy harcosa (az említett viking, egy kun harcos, aki Magyarországról jött el a rendezvény kedvéért, és két honfoglalás kori magyar) beszélt a felszerelésükről, majd Dr. Dénes Zoltán plébános, a debreceni egyetem tanára tartott egy nagyszerű előadást a Lovagrend történetéről, amely érdekes-újszerű megvilágításba helyezte a Lovagrend sze-repét a keresztes háborúk eseményeiben. Ezután kezdődött a szóbeli rész, amelynek fel-adatai között szerepelt a hagyományos kérdések és képfelismerés, de volt részlet az Ist-ván a király rockoperából is. Az érdekes feladatok csak ezután következtek. A sort a ki mit hogy tud? c. feladat kezdte, ami abból állt, hogy a bemondó a nézőközönség tagjai-nak tett fel kérdést, akik adtak rá egy választ, a versenyzők pedig azt kellett megmondják, helyes-e válasz, és ha helytelen, akkor meg kellett adják a helyes választ. Az általános műveltségi feladat szerint a versenyzők a látott filmrészletek alapján a kort kellett azono-sítsák, amiben az események játszódnak. A vetélkedő csúcspontját a királytükör c. feladat jelentette, amikor humoros történelmi apróhirdetések hangzottak el és rá kellett jönni, ki adta fel őket. Az egyik ilyen apróhirdetést megtalálják e cikk kezdetét jelentő idézetben.
A vetélkedőn a csapatok nagyszerű teljesítményt nyújtottak, nem döbbentek meg az újszerű kihívásoktól, sikeresen helytálltak. A zsűri (Fr. Király István zsűri elnök, Fr. Harangozó Imre a Templomos Lovagrendből illetve Wilhelm Ákos –a Pusztai Farkasok Íjászegyesület tagja- zsűritagok) végig a helyzet magaslatán volt, nagyszerű zsűrizést és szép összefoglalót hallhattunk tőlük. A versenyen négy csapat vett részt, 3 nagyváradi – az Ady Endre Líceum, a Lórántffy Zsuzsanna református kollégium és a Mihai Eminescu Líceum csapatai – illetve a budapesti Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium csapata. Az öt órás torna során a rangsor gyakran változott, végül a jelképes dobogó legfelső fokára a budapesti csapat állt fel, utánuk szorosan következett az Eminescu csapata. Az Ady és a Lóránttfy csapat között csupán egy pont határozta meg a rangsort. A versenyzők a Templárius Alapítvány, Hornyák József és felesége (Sükösd) és Dr. Prozlik László (Gá-doros) értékes könyvadományaikkal és támogatásukkal lettek gazdagabbak a versenyzők.
Végeredményben egy nagyszerű rendezvénynek lehettünk tanúi, ami a maga módján egyedülálló volt. Reméljük, hogy mindenki jól érezte magát és akkor szervezői célunkat elértük. Jövőre, bár más helyszínen, de Isten segedelmével újra jelentkezünk!
Bólyai Csaba
Székelyudvarhely
2009. november 19. Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén