Búcsúztató

+ Dr. Czappán Györgyné sz. Várkonyi Magdolna

Tisztelt Gyászoló család, rokonok, lovagok, dámák, és barátok!

Drága Magdika!
Megrendülten állunk itt Magdika ravatalánál a Templomos Lovagrend és a Templárius Alapítvány részéről…és nem találom a szavakat. Nagyon szerettünk Téged. Része voltál életünknek. Sokszor volt lehetőségünk Veled és kedves férjeddel, Gyuri bátyámmal is találkozni. Mindig olyan kedves voltál. Még most is látom, amint kiszállok a liftből, a lakásod ajtajából jössz Felém, átölelsz, és azonnal készítesz egy finom kávét, vagy éppen egy finom ebédet. Vagy említhetném azokat a Budapesti Kommenda gyűléseket, amik mindig családias légkörben zajlottak Nálad, amikor a lovagtestvérek eljöttek Hozzád, hogy együtt imádkozzunk, amikor Te már egészségi okok nem tudtál közénk jönni.

Alapítványunknak aktív kuratóriumi tagja voltál. Képviseltél bennünket a Külügyminisztériumban, Konferenciákon, különböző fontos egyeztetéseken helyettesítettél…igazi diplomata voltál. Csendben, szerényen, és mindig lovagrendi dámaként, példásan és határozottan cselekedtél hited és keresztényi elkötelezettséged szerint.

Most búcsúzik TŐLED a Templomos Lovagrend Nagymestere, Alberto Cristofano della Maggione Nagymester úr Olaszországból, és a Rend minden tagja és dámája. Külön szentmisében emlékeznek meg most Rólad a Rend központjában, Poggibonsiban. Búcsúznak a Templárius Alapítvány alapítói és kuratóriumi tagjai.

Búcsúzóul Szt. Ágoston soraival adunk hálát Istenek és mondunk Neked köszönetet mindazért, amit kaptunk Tőled, az imákat, a mosolyod, a jó tanácsaidat, kedvességet és szereteteted, amivel most is átölelsz bennünket. Lelkünkben és emlékeinkben mindörökké megőrizzük.

Ne sírj, mert szeretsz engem…

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem hátunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül…
csak mert a szemem nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légyszives… ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

Isten Veled. Nyugodj békében Magdika.