CSERKÉSZJELLEGŰ TÁBOR BÁRNÁN

Közel egy hetes táborban voltunk július végén a Mátra gyönyörű hegyeivel körülvett, a Salgó-tarjánhoz közel található Bárnán, a plébánián. Kísérőkkel és velünk, gyerekekkel összesen 42-en táboroztunk együtt. Voltak Gyomaendrődről, Hunyáról, Borsodnádasdról, Budapestről és még Székelyudvarhelyről is. A nyitó szentmisét P. Tóth Sándor Zagyvarónai plébános tartotta hétfőn este, majd pénteken szintén ő misézett. A tábort meglátogatta a Borsodnádasdi plébános, Fejes János atya, aki megtanította nekünk a zsolozsmázást, és ezt követően együtt mondtuk el a csütörtök esti vecsernyét. Kaptunk tőle ajándékba gyerekek által készített nyakláncokat, amin egy kereszt volt.

Doboz, Balaton, Borsodnádasd, Gyomaendrőd-Kocsorhegy, Dédestapolcsány után ez volt az 6-ik olyan tábor, ahol azért jöttünk össze, hogy a cserkészetről többet tudjunk és új barátokat szerezzünk. Túráztunk, hegyet másztunk, minden este tábortűz mellet énekeltünk, beszélgettünk, előadást hallgatunk Csaba királyfiról és Attila hun királyról. Egyik délután Máté Péter dalaiból Gyömrőről eljött közénk Mosonyi Ferenc és egy estét betöltő programmal járult hozzá, hogy jól érezzük magunkat. A Hadtörténeti Intézet- és Múzeum katonái péntek délelőtt Hunyadi Jánosról és Mátyás királyról tartottak előadást, majd másolati fegyvereket és öltözetet mutattak be ebből a korból, amit magunkra is vehettünk. Érdekes volt számunkra, amikor Soczó Géza bácsi magára öltötte a páncélruhát, amit az akkori katonák viseltek.

Csütörtök este, az éjszakai túra után bátorság próbán mérettük meg magunkat, ami a legjob-ban tetszett mindenkinek.

A tábort cserkészavatás zárta. 9 új cserkész tett fogadalmat előttünk, akik a próbát sikeresen kiállták és teljesítették.

Ez a tábor is bebizonyította számunkra, hogy milyen jó együtt lenni, hogy mi is alakíthatjuk egy tábor életét, ahol szoros barátságok alakulnak ki. Megtanultuk, hogy egy mosolynak, egy kedvességnek, egy jó szónak mekkora ereje van.

Úgy érezzük (és ezt mindannyiunk nevében is mondhatom), hogy az összes tábor közűl ez volt a legjobb és legszervezettebb. A jövő évben úgy hírlik, hogy a Győr melletti Ácsra me-gyünk táborozni. Nagyon várjuk, mert azon a vidéken még nem jártunk. A katonák azt ígér-ték, hogy oda is eljönnek, és ők is külön programmal csatlakoznak a tábor életéhez.

Szeretnénk megköszönni azoknak, akik segítettek, hogy jól érezzük magunkat: először is Barta Móninak és Varju Lacinak Endrődről, továbbá Soczó Gézának Hunyáról, Sármai Endre bácsinak Zebegényből, Ungvölgyiné Paulik Zsuzsa néninek, Várkonyi Éva néninek Hunyáról, Ungvölgyi János bácsinak, Érsekné Barnabásné Bea néninek Borsodnádasdról és Bolyai Csa-bának Székelyudvarhelyről (Erdélyből).

Anyagi segítségüket szeretnénk megköszönni a táborozók szüleinek, a Templárius alapít-ványnak, a KDNP. Központi Irodájának és Vaszkó Bandi bácsinak, a Dózsa György utcából.

A táborozók nevében:

Ungvölgyi Zsuzsi és Balog Timi

Gyomaendrőd, 2008. augusztus