Muhi Emléknap
2026. április 18.
Az idei évben is emlékeztünk a Muhi Emléknapon a 785 évvel ezelőtt, a Tatárjárás során elesett sok ezer magyar áldozatról, az elesett 80 templomos lovagról és Ugrin kalocsai érsekről. Az értük elmondott engesztelő szentmise után ünnepi beszéd következett. Megható és bensőséges volt kedves ünnepség következett.
Köszönjük Muhi Község Önkormányzatának és a Templomos Lovagrendnek, hogy 1997 óta megszervezik ezt a szép napot.
(Az ünnepi beszéd teljes szövege, melyet dom.v.Ungvölgyi János templomos lovag mondott el.)
Tisztelt Emlékezők, Kedves Honfitársaim!
Ma azért gyűltünk össze, hogy fejet hajtsunk a muhi csata hősei előtt – azok előtt, akik életüket adták a hazáért, a hitért és a közösségért. Emlékezünk az elesett nyolcvan templomos lovagra, akik rendíthetetlen hittel és bátorsággal álltak helyt a túlerővel szemben. Emlékezünk Ugrin kalocsai érsekre, aki nemcsak lelki vezetőként, hanem fegyverrel a kezében is védelmezte népét. És emlékezünk arra a számtalan magyar áldozatra, akiknek neve talán már nincs feljegyezve, de akiknek áldozata örökre része marad nemzetünk történetének.
A középkori magyar állam az 1241-es muhi csatában szenvedte el egyik legsúlyosabb vereségét. A Batu kán vezette sereg megsemmisítő csapást mért IV. Béla hadaira. A Trauig menekülő magyar király a mongolok kivonulását követően újjáépítette a kifosztott országot. A rövid, ám pusztító mongol uralom tatárjárás néven vált a nemzeti emlékezet részévé.
A tatár főerők Északkelet-Magyarországon táboroztak. A IV. Béla vezette magyar sereg a tatár előőrsöket üldözve feléjük közeledett. A döntő összecsapásra a Sajó mellett, a mai Muhi közelében került sor 1241. április 10—11-én (a magyar főerők és a szekértábor pusztulásával járó összecsapás 11-én zajlott). A magyar erők létszáma 20—25 ezer fő lehetett, a mongol sereg pedig 30—35 ezer főt számlált.
A király nem akarta elkapkodni a Sajón való átkelést, a nyugati oldalon vert tábort, és valószínűleg másnap akarta egy döntő ütközetben legyőzni az ellenséget. Tudta, hogy a tatárok egyik legnagyobb erőssége a rendkívüli mozgékonyság, ezért a csapatait együtt tartva táboroztak le, szekérvárral védve magukat. Másnap elsősorban ez a beszorított helyzet okozta a sereg vesztét, bár sok történész szerint önmagában még nem minősült hibának a tábor kialakítása, sőt, több szempontból indokolt volt Béla helyszínválasztása.
A tábor védelmében Kálmán herceg és Ugrin kalocsai érsek vezetésével vállaltak harcot a kisebb erők, illetve ekkor véreztek el az oldalunkon küzdő templomos lovagok is. Ezalatt Kálmán herceg menekíti IV. Béla magyar királyt. Ruhát cserélnek, és Dunántúlon keresztül a mai Horvátország felé indulnak. A tatárok üldözik őket. Kálmánt elfogják, azt hiszik, ő a király. Ezalatt testvére, IV. Béla sikeresen megmenekül.
A tatárok időközben bekerítették a magyar szekértábort.
Most pedig engedjenek meg egy kis kitérőt ezzel kapcsolatosan, személyes élményemet szeretném megosztani Önökkel. Pár évvel ezelőtt volt szerencsén dom.Lakatos Sándor nagymesteri legátus úrral egy delegáció keretében ellátogatni Horvátországba. Pontosabban Cress szigetére, Beli nevű kis városkába. Ez a tenger által körbevett, nagyon biztonságos hely. A település központjában van egy kis sikátor, ahol a házak szinte össze érnek. Az utca közepén egy ház homlokzatán egy emberi fej alak szobor található. Vele szemben egy ház, melyen templomos lovagkereszt található. A helyiek úgy mondták, hogy Béla király lakott ott, vagyis feltételezhetően a mi IV. Béla királyunkat rejtegető ház volt, pontosabban itt vészelte át a Tatárjárást. Az ottani lakosok nem tudták ki volt IV. Béla, csak ennyit tudtak, hogy mi a neve az „idegennek”. A történészek számára megérne egy kutatást, hogy valójában, mi is történt itt 785 évvel ezelőtt, mert akkor más megvilágításba helyezné IV. Béla magyar király Horvátországban töltött idejét. Egy tény, hogy IV. Béla megerősödve tér vissza Magyarországra és újjáépíti Magyarországot.
A muhi csata nem csupán egy elvesztett ütközet. Sokkal több annál. Figyelmeztetés és tanítás egyszerre. Megmutatja, milyen törékeny lehet a béke, és milyen súlyos ára van a megosztottságnak, a felkészületlenségnek. De ugyanakkor példát ad bátorságból, önfeláldozásból és kitartásból.
Mit üzen ez nekünk, mai magyaroknak?
Azt, hogy a múlt nem csupán emlék, hanem iránytű is. Hogy egy nemzet ereje nemcsak fegyverekben, hanem összetartásban, felelősségvállalásban és hitben mérhető. A muhi hősök arra tanítanak bennünket, hogy a legnehezebb időkben sem szabad feladni identitásunkat, értékeinket, és egymás iránti felelősségünket.
Most pedig a következő szép verssel köszönöm meg megtisztelő figyelműket, és köszönöm meg a megtisztelő felkérést.
Pósa Lajos
Magyar vagyok
Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarul tanitott imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörü szép hazám!
Lerajzolta képed szivem közepébe,
Beirta nevedet a lelkem mélyébe.
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!
Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábit innen idegen országba.
A ki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!
Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
